Jungle of Words

Amatőr költőnő verseinek gyűjteménye Ha szeretnél csatlakozni egy amatőr irodalmi társasághoz, várom jelentkezésed.

Friss topikok

Linkblog

HTML

Poems in English

2007.11.10. 16:48 | Matrix | Szólj hozzá!

 
Nothing more, nothing less
 
Desire, sensation
Ecstasy, vibration
Senseless intuition
Faithless relation
Heavenly hallucination
Bodies’ mutual connection
 
-------------------------------
 
Colorless rainbow
I just guess the sequence of colors
Is it worth making guesses or
I’d better close my eyes
And try to remember
What it was like
To see the colors
Not all black and white…
 
--------------------------------
 
Live with the changes
 
Imagine you take sand in your hand
It starts to rain and from sand
There’ll be mud, stuck onto your skin
Drops of rain change the status and structure
The colour of it will be darker
The touch of it will feel colder
 
Will you dislike the mud and feel dissapointed
Just because you did not get what you wanted?
Try to think of it a little different
It’s sand combined with another element
Amazing process of change, happening
In your own hands
Live with the changes!
Don’t be afraid of them!
 
-----------------------------------
 
Long cold dark winter nights
Seem to be over now
Feel the first signs of spring
 
As a warm breeze touches my face
It is bringing a sweet smell
Oh so familiar…
 
Turns me on
Drives me wild
I close my eyes
 
Feel your soft lips
The special taste of your kiss
Your body close to mine…
 
Wish to freeze the moment
Stay in your safe gentle arms
Watch together the shiny stars
 
Wish to do a thousand things with you
Walk dangerous paths instead of safe old roads
Give you excitement or a shoulder to cry on
 
Whatever you need…
I’ll be always there for you
Because I love you

2007.11.09. 18:40 | Matrix | Szólj hozzá!

Miért-ek akadtak
A fel sem tett kérdésekre
Kapható válaszok hálójába
Sejtjük a kérdéseket?
Félünk a válaszoktól?
Ha nincs válasz?
Csak egy megértő mosoly
Ha nincs kérdés?
Mert kérdezni néha oly bonyolult
Egy csendben pihenő tekintet
Többet elárulhat, mint ezer felelet
 
------------------------------------------
 
Büszkén, méltósággal születik az ember
Gyermekként a világra kíváncsian figyel
Felnőttként már csak gondosan, arra ügyel,
Mindig a megfelelő álarcot vegye fel
Szerepek találkoznak, ugyanazok a mondatok
Újra és újra elhangzanak
A monotonitás már-már divat
Oly kevés a kivétel, ki még
A saját véleménye mellett érvel
Nem csak bambán mosolyog,
S bólogat, hanem van benne
Erő, tűz, akarat!
Törjük szét a sablonokat!
 

2007.10.21. 17:17 | Matrix | Szólj hozzá!

Optimista kérdezi :
Mikor lesz már tavasz?
Pesszimista :
Meddig tart még a tél?
A bölcs, csak hallgat és vár...
Nem pazarol időt buta kérdésekre
Elfogadja a múltat és nem sürgeti a jövőt
Aminek meg kell történnie, megtörténik
Az idő nem a legfontosabb tényező
Ha a múlton rágódsz
És a jövőben reménykedsz
Nem marad időd élni a jelenben
Gondolkozz el ezen...
 
---------------------------------------------------------------
 
A csillogó remény átlátszó ablakára
Barnás-szürke koszfoltok telepednek
A tapasztalat nyomot hagy lelkeden
De a remény újra és újra lemossa

2007.10.12. 12:24 | Matrix | Szólj hozzá!

Gondolatok az Életről
 
 
 
Bizonyos emberek, ahogy minél többet tudnak meg az életről,
a valóságról, képzelőerejük ennek függvényében csökken,
míg másoké éppen ellenkezőleg, erősödik.
Vannak, akik tragédiák, sorscsapások után újra talpra állnak.
Mások összetörnek, reményüket veszítve sodródnak az élet hideg, koszos folyamában.
Már nem is gondolnak arra, hogy bár a folyó hideg és koszos,
a táj ettől függetlenül még lehet szép.
Mindig tökéletes helyzeteket keresnek.
Illúziókra alapoznak, azt hiszik áldozatok nélkül, célba érhetnek.
Vannak, akik azt hiszik az áldozatok után garantált a sikeres célba érés.
Az életben semmi sem garantált. Helyesbítek.
Az, az egy garantált, hogy egyszer vége lesz.
Sokan a rövid örömpillanatokat már észre sem veszik.
A boldogságot, mint örökké tartó állapotot keresik.
Ez lehetetlen, hiszen az élet a változásokról szól, és arról,
hogy a változások viharában folyamatosan keresünk valami biztos pontot.
De miért is? Létezik ez a bizonyos „biztos pont”?
Sokan különféle vallásokban vélik megtalálni.
Sokan karriert építenek. Sokan, nem tudom.
Amit tudok: van élet és van halál. És van az örök keresés.
Évekbe telt, míg rájöttem, mi az élet értelme.
Az élet értelme: megtalálni az élet értelmét.
Általánosan nem létező fogalom. A Te életed értelmét, csak Te találhatod meg.
Mások nem segíthetnek, csak hatással lehetnek rád, ez elkerülhetetlen.
Bővítsd a látóköröd, nincs veszélyesebb, mint a szűklátókörűség.
Ismerj meg vallásokat, kultúrákat, embereket, szokásokat.
De vigyázz, ha leragadsz valamelyiknél, már gátolhatod saját fejlődésed.
A feltételes mód nem véletlen. Saját véleményemről, gondolataimról írok.
Nem törvényszerű igazságokat fogalmazok meg.
Részigazságokat, bizonyos feltételekhez, körülményekhez kötve.
Mást nem is tehetek, máshoz nincs jogom.

2007.10.12. 12:22 | Matrix | Szólj hozzá!

Szürke napokból
Építem az unalom házát
A bánat ezer karja
Magával ragad, s mélybe ránt
Becsukott szemmel zuhanok
Kétségbeesett kézmozdulatokkal
Keresek valamit, amibe kapaszkodhatok
Reménykedem, mindez biztos csak rossz álom
Az ébredést, mint megmentő csodát várom
 
----------------------------
 
Szivárványszínű örvény magával húz
Fekete tömeg összeprésel
Vörösen izzó karok szétszakítanak
Minden túl színes
Csak én vagyok láthatatlan?
Nem érzem jól magam
Ebben a világban
 
----------------------------
 
Romba dőlt tegnapok
Porba süllyedt jövő
A Nap hirtelen eltűnt
Már soha nem bújik elő
 
Elszántan próbálok örülni
A Holdnak és csillagoknak

2007.10.12. 12:21 | Matrix | Szólj hozzá!

Örök kóma az ismeretlenben…
 
Kék hollók a fekete égen
Rajtuk kívül csak patkányok
és csótányok maradtak életben
Bomló holttestek mindenhol
A lelkük már valahol máshol
Vagy nem is volt lelkük?
A lélek hamarabb meghal, mint a test?
Vagy fordítva?
Örök kóma az ismeretlenben
 
----------------------------
 
Csapdában
 
Hosszú, kimerítő keresés után
Megtalálod a labirintusból
Kivezető utat, boldog vagy
Vége a rémálomnak
 
A kijárat pár lépésre tőled
Kezed nyújtod a kilincs felé
A szabadsághoz már csak
Egy mozdulatra van szükség
 
Még nem tudod, az igazat
Az ajtó nem kijárat
Egy átjáró csak
Labirintus-csapdában vagy

A Hold könnyeiben úsztam

2007.10.12. 12:20 | Matrix | Szólj hozzá!

 A csillagok gonosz gúnykacajától
Hangos a kozmosz
Az örök sötétség birodalmában
Idő és Tér jelentősége elhalványul
Születésem előtt fényév-lépésekben sétáltam
A Hold könnyeiben úsztam
 

Előítéletek

2007.10.12. 11:41 | Matrix | Szólj hozzá!

Előítéleteket, bizonyos emberek
Úgy használnak, mint egyszerűsített képletet
De az igazi megoldáshoz, néha
Többre van szükség, mint tömörített
Tényhalmaz kreáció
A részletek részleteinek megismerése
Vezet el az egész megismeréséhez

A Jövőről

2007.06.14. 07:05 | Matrix | Szólj hozzá!

Kúszik feléd a

Holnap, múltad, jelened

Fájának törzsét

Körbefonják a

Jövő-indák újra és

Újra, s a szél

Súgja : álmodj, merj

Lépni, mert ha nem indulsz

A holnap olyan,

Lesz, mint a tegnap

Ne félj, igy álmodd jövőd

Légy bátor. erős!

Haiku gyűjtemény

2007.06.08. 10:48 | Matrix | Szólj hozzá!

Téli pillanatkép :

Hópelyhek tánca

Egymáshoz tapadása

Fehér hópárna

xxxxx

Tenger :

Hullámzó kékség

Hátborzongató mélység

Veszélyes szépség

xxxxx

Nap :

Vörösen fénylő

Szeliden melegitő

Izzó óriás

xxxxx

Árviz :

A viz a földet

Mohón harapja, marja

Barna sártenger

xxxxx

Tavaszi hajnal :

Főszálon ülő

Apró harmatcseppeken

Napsugár csillan

xxxxx

Éjszaka :

Felhőkre, napra

Fekete függöny borul

Világit a hold

xxxxx

Az idő :

Az idő apró

Fogaskerekek futó

Sorozata, mely

Mérőeszköze

Kezdet és vég nélküli

Létezésünknek

Szösszenetek az Életről

2007.06.08. 10:46 | Matrix | Szólj hozzá!

Mint, amikor korcsolyázni tanulsz

És a sokadik esés után is

Lelkesen kezded újra

xxxxx

Iszapban süllyedő léptek

Egyre méllyebbre süllyedsz

Ezzel egy időben mégis haladsz előre

xxxxx

Ismeretlen eredetű lendület hajt

Előre nem meghatározott irányba

xxxxx

Kreált fogalmak

Hamis hitből fakadó meggyőződések

Illúzió-ködben lebegő lelkek

xxxxxx

Amikor két kör vonala pontosan illeszkedik egymásra

Amikor csak metszik egymást

Amikor egy közös halmazban van egy kis kör

Emberi sorsok a kozmoszban...

xxxxx

Nyugdijazott szerelem

Barátságként pihen

xxxxxx

Testem hordozom

Ezt a furcsa anyagot

Mely lelkemre telepedett

És élősködik rajta

Légy, mi lenni akarsz

2007.06.08. 10:46 | Matrix | Szólj hozzá!

Lelked mélyén szunnyad a vágy

De elméd folyóján tornyosul egy gát

Ugorj hát!

Hidd, hogy tenger vagy s

Hullámaid a magasba csapnak

Vagy hidd, hogy esőcsepp vagy

S élvezd a zuhanást!

Légy, mi lenni akarsz!

Csak ne másolj másokat!

Maradj önmagad!

Hajrá! Előre!

2007.06.08. 10:11 | Matrix | Szólj hozzá!

Kérem a vágány mellett vigyázzanak!

Száraz, hűvös helyen tartandó!

...Személytelen parancsok sorozata

Mondjuk meg a tömegnek, mit

és hogyan csináljon!

Ne vállald önmagad!

Légy valaki más!

Vállald önmagad!

Vállald, hogy kitaszított leszel!

Tartozz valahova, valakikhez!

Vagy a végén egyedül maradsz

Soha nem értettem, miért baj az

Ha valaki egyedül marad

Vagyis hát, értem én

Csak nem értek vele egyet

Ha mindenki egyedül akarna lenni

Remeteként életét elvonulva élni

Úgy nem működne ez a "csodálatos"

Társadalom, melyben

Emberek egymást kihasználva

Fejvesztve rohangálnak

Általuk célnak hitt elvekért küzdve

Hajrá! Előre!

A Tapasztalat

2007.06.08. 09:18 | Matrix | Szólj hozzá!

A tapasztalat nem tesz többé

Nem válsz bölccsé

A tapasztalat lehetőség

Sok szűrőn kell átpréselni

Hogy a hasznositható esszencia

Cseppjei gondolataid átitassák

Legyen tied a pillanat

2007.06.08. 09:13 | Matrix | Szólj hozzá!

Tudatunk felszínén apró részecskék lebegnek

Nem válhatnak le a felszínről

De a tudatalattiba sem süllyedhetnek

Ezek az apró részecskék mindennapjaink történései

Sablon-cselekvések

Nem több, nem kevesebb…

 

A labirintus falait mi emeljük

Először csak védekezni próbálunk

Majd a végén saját magunkat ejtjük csapdába

Szokásaink, szenvedélyeink rabszolgájaként

Testünk igényeit előtérbe helyezve

Lelkünk, elménk hagyjuk raboskodni

Társadalmi konvenciók, hagyományok

Kis, sötét cellájában

 

Sír a lelked, ordít az elméd

Nem hallod?

Vagy csak nem akarod hallani?

A cella kulcsa nálad

A választás lehetősége a kezedben

Talán boldog is lehetsz

 

Biztos nehéz lesz

Megtanulni örülni újra

Emlékszel? Mint gyerekkorodban

Nem? Felejtsd el a pénzt

Boldogságot nem birtokolhatsz

Egy-egy pillanatra tapasztalhatsz valamit,

Amiről érzed, hogy ez most más

Mint, ami eddig volt

 

Legyen tied a pillanat,

Mikor hegytetőre érve

Letekintesz a völgyre

Körülötted felhők, hegyek

Örülsz a tájnak

Vagy büszke vagy,

Hogy a nehéz utat megtetted?

Ne bontsd részekre a történéseket

Igazán örülni csak az "egész"-nek lehet

süti beállítások módosítása