Szürke napokból
Építem az unalom házát
A bánat ezer karja
Magával ragad, s mélybe ránt
Becsukott szemmel zuhanok
Kétségbeesett kézmozdulatokkal
Keresek valamit, amibe kapaszkodhatok
Reménykedem, mindez biztos csak rossz álom
Az ébredést, mint megmentő csodát várom
----------------------------
Szivárványszínű örvény magával húz
Fekete tömeg összeprésel
Vörösen izzó karok szétszakítanak
Minden túl színes
Csak én vagyok láthatatlan?
Nem érzem jól magam
Ebben a világban
----------------------------
Romba dőlt tegnapok
Porba süllyedt jövő
A Nap hirtelen eltűnt
Már soha nem bújik elő
Elszántan próbálok örülni
A Holdnak és csillagoknak
